A tájba illeszkedést segíti a délvidéken szokásos, alacsony hajlásszögû tetõ, még délebbre a lapostetõ, amely a sziklaszerû épületeket fedi. Arrafelé természetesen könnyû ilyen módon építkezni, hiszen télen nem esik hó. Minthogy azonban a mai építési technológiák mellett már a kontinentális éghajlaton is lehet hasonló formájú és egyszersmind nagy teherbírású fedélszéket konstruálni, csak az építési elõírások nehezíthetik meg a tervezõ dolgát, hogy szabadjára engedje fantáziáját. A burjánzó természettel már több a probléma, mivel a mediterráneum növényvilágát nem könnyû meghonosítani. Nálunk a pálmák és a leánderek csak nyáron pompáznak, illetve jól fûtött belsõ terekben maradnak meg. S még komolyabb akadályt jelenthet a telek mérete: a délvidéken megszokotthoz képest ugyanis nálunk a se nem nagy, se nem kicsi az általános. A közepes nagyságú telkeken a kerítéstõl számított x méterre elhelyezkedõ épületek ráadásul téri szerkezetükben is mások lesznek: a mediterrán világra jellemnzõ tágasság és összkép érzetét nem nyújtják. A jogszabályok merevek, nem teszik lehetõvé, hogy olyan házat építsünk, amely a telekhatáron helyezkedik el és középen legyen egy átriumos kertecske, ami egyébként mikroklímájával lehetõvé tenné az eredeti flóra megtelepítését is.(Télre fedhetõ volna.) A teraszok, verandák, tornácok nálunk is kedveltek, így alkalma- zásuk nem jelent akadályt. A lombhullató fák miatt azonban õsszel a takarításuk gondot okoz. Az ablakokon, ajtókon használatos zsalugáterek, spaletták növelik a biztonságot - igaz, a déli vidéke- ken azért találkozunk velük, mert a vakító napfénytõl és a hõségtõl óvják a lakókat. Külön kell szólnunk a külsõ és a belsõ kapcsolatáról. Nagyméretû üvegezett felületek kapcsolják össze a külsõ természetet és a lakás belsõ tereit. Ennek átvétele ma már - a korszerû nyílászáróknak és szigetelési aljárásoknak köszönhetõen - nem ütközik akadályba, de felmerül a kérdés: mi tárul elénk az ablakból. Netán a szomszéd tõlünk nyolc méterre elhelyezkedõ csupasz fala vagy a domboldalat elcsúfító lakóztelep? S arról se feledkezzünk meg, hogy minél délebbre megyünk, a meleg miatt annál kisebbek az ablakok (nálunk ugyanakkor a hideg ellen kell inkább védekezni). A meleg éghajlatú országokban a társadalmi érintkezés fõleg az utcákon és a kertekben zajlik, s más ritmusa van az életnek is: a hûvösebb esti, éjszakai órák kapnak jelentõséget. A színek és a formák a ragyogó napsütésben szinte élnek. Alighanem azért keresik sokan nálunk is ezt a hangulatot, hogy becsempésszenek egy kis nyarat az életükbe télen is, a hideg és rideg városias környezetbe. Kezdjük a mediterrán lakberendezést a padlóburkolattal! A jellemzõ a hidegburkolat. Eredeti közegében ez a legcélszerûbb, hiszen egyrészt olcsó, mivel kõbõven áll renelkezésre, másfelõl a melegben kifejezetten kellemes a hûvös padló. A mi éghajlati viszonyaink között azonban más a helyzet. Azokban a helyiségekban, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a kerthez, jó megoldás a hidegburkolat. A tisztán tarthatósága is mellette szól. Különösen impozáns látvány, amikor a terasz és a nappali padlója azonos anyagból készül. A nappali alá azonban - az õszi-téli hónapokra tekintettel - padlófûtés szükséges. Nem kis problémát jelent a megfelelõ padlólap kiválasztása. Két szempont - a csúszásgátlás és az esztétikus megjelenés - gyakran ütközik egymással. Azt tanácsolhatjuk, hogy a privát zónában (hálók, gyerekszoba) melegburkolat legyen, padlófûtés ott ezért nem szükséges. Ugyancsak jellegzetesek a színek. Minél délebbre megyünk, annál világosabb a kolorit, végül a meszelt fehér az uralkodó, amelyet egy-egy élénk színfolttal díszítenek. Természetesen a szikrázó napsütésben az amúgy hûsítõ fehér is másképp hat, mint nálunk. Színes belsõ terekkel inkább csak a templomok, paloták márványfalain találkozunk. Ezt a pompát sugallja az úgynevezett velencei vakolat, telített színeivel és márványozott faktúrájával. Nálunk is egyre több lakásban találkozunk vele, hiszen kellemes-vidám hangulatot sugall. Divatos a merész, erõteljes színezés is, illetve a színek váltogatása a különbözõ falsíkokon. De persze nem árt az óvatosság: a kevesebb olykor több, azaz vigyázzunk, nem szerencsés az egység rovására sziporkázni. Viszont ne feledkezzünk meg a borkolótégláról, amely eleve színes és látványa nagyon kellemes hatást kelt. A köztudat a kovácsoltvas, a rattan- és a nádbútorokat tekinti a mediterrán lakberendezés tipikus elemeienek. Ezek a tárgyak könnyed és szabad formálásúak, ily módon keltik a természetesség érzetét.Változatlanul a nagy tér, a viszonylag kevés bútor (azok is szigetszerû elhelyezése), egészében a laza összekép a meghatározó. Benne az étkezõasztal domináns darab, nemcsak látványával, hanem azáltal is, hogy a családi-társasági élet egyik legfontosabb színtere szervezõdik köréje. Ami az ott ragyogó fényeket illeti, nálunk pótolni kell õket. Egyaránt fontos a tér erõteljes megvilágítása, illetve a bujtatott lámpák plasztikai hatást keltõ sok-sok apró fényeffektusa. A mediterrán enteriõr kialakításában egyébként két alapvetõ módszer lehetséges: belsõépítészetileg részlet- gazdagon megformált tér, puritán, tiszta felépítésû bútorokkal, illetve egyszerû, tiszta tér, sokféle izgalmas berendezési elemmel. A spanyol-olasz designerek számára ugyanis nem az anyagszerûség (meg a technológia) fontos, inkább a szemet szeretnék jóllakatni.